-
1 ἁλίσκομαι
Aἁλίσκω Aq. Ps.21(22).14
, cf.ἐλέφας μῦν οὐχ ἁλίσκει Zen.3.67
): [tense] impf. ἡλισκόμην (never ἑαλ-) Hdt., etc.: [tense] fut.ἁλώσομαι Hdt.
, etc., laterἁλωθήσομαι LXX Ez.21.24
(19) cod. A: [tense] aor. (the only tense used by Hom.)ἥλων Od.22.230
, always in Hdt., and sometimes in codd. of [dialect] Att., as Pl. Hp.Ma. 286a, Hyp.Eux.15, cf. X.An.4.4.21, but the common [dialect] Att. form wasἑάλων IG2.38
, etc., cf. Thom.Mag.146 [[pron. full] ᾱ, Ar.V. 355, later [pron. full] ᾰ AP7.114 (D.L.), 11.155 (Lucill.); [pron. full] ᾰ in other moods, exc. part.ἁλόντε Il.5.487
, inf., v. infr.]; subj.ἁλῶ, ῷς, ῷ A.Th. 257
, E.Hipp. 420, Ar.Ach. 662, V. 898, etc., [dialect] Ion.ἁλώω Il.11.405
,ἁλώῃ 14.81
, Hdt. 4.127; opt.ἁλοίην Il.22.253
, Antipho 5.59, etc., [dialect] Ep. [ per.] 3sg. ἁλῴη (v.l. ἁλοίη, which is to be preferred) Il.17.506, Od.15.300; inf. ἁλῶναι [pron. full] [ᾰ] Il.21.281, [pron. full] [ᾱ] Hippon.74, s.v.l., [dialect] Ep.ἁλώμεναι Il.21.495
; part.ἁλούς Il.2.374
, etc.; later, inf. ἁλωθῆναι v.l. in LXX Ez.40.1, D.S.21.6: [tense] pf.ἥλωκα Hdt.1.83
, Antiph.204.7, Xenarch.7.17, Hyp.Phil.11, D. 21.105; part.ἁλωκότα Pi.P.3
,57; ἑάλωκα [pron. full] [ᾰλ] A.Ag.30, Hdt. 1.191, 209 codd., and [dialect] Att., as Th.3.29, Pl.Ap. 38d, D.19.179: [tense] plpf.ἡλώκειν Hdt.1.84
, X.An.5.2.8.: ( ϝαλ-, cf.ϝαλίσσκηται IG9(2).1226
(Thess.), ϝαλόντοις ib.5(2).351.7 ([place name] Stymphalus)):—to be taken, conquered, fall into an enemy's hand, of persons and places, Il.2.374, etc.; ἁλώσεται (sc. ὁ Κρέων) S.OC 1065; ἁλίσκεσθαι εἰς πολεμίους to fall into the hands of the enemy, Pl.R. 468a, IG12(7).5 (Amorg.);ἐν τοιαύταις ξυμφοραῖς Pl.Cri. 43c
.2 to be caught, seized, of persons and things, θανάτῳ ἁλῶναι to be seized by death, die, Il.21.281, Od.5.312; without θανάτῳ, Il.12.172, Od.18.265, etc.; ἄνδρ' ἐκ θνάτου κομίσαι ἤδη ἁλωκότα (sc. νόσῳ) Pi.P.3.57; γράμματα ἑάλωσαν εἰς Ἀθήνας letters were seized and taken to Athens, X.HG1.1.23; τοῖς αὑτῶν πτεροῖς ἁλισκόμεσθα, of eagle, i.e. by a feathered arrow, A.Fr. 139:— to be taken or caught in hunting, Il.5.487, X.An.5.3.10:—ἁ. ἀπάταις, μανίᾳ, S.El. 125, Aj. 216;ὑπ' ἔρωτος Pl.Phdr. 252c
;ὑπὸνουσήματος τεταρταίου Hp.Nat.Hom.15
; , etc.; μιᾷ νίκῃ ἁλίσκονται by one victory they are ruined, Th.1.121: abs., to be overcome, A.Eu.67, S.Aj. 648.4 c. gen., succumb to, τῆς ὥρας, τοῦ κάλλους, Ael.VH12.52, Ps.-Luc. Charid.9;κόρης Philostr.Her.8.2
, prob. in Eun.Hist.p.238D.II c. part., to be caught or detected doing a thing,οὔτε σὺ ἁλώσεαι ἀδικέων Hdt.1.112
; ἐπιβουλεύων ἐμοὶ.. ἑάλωκε ib. 209;ἐὰν ἁλῷς ἔτι τοῦτο πράττων Pl.Ap. 29c
; with Subst. or Adj., ;μοιχὸς γὰρ ἢν τύχῃς ἁλούς Ar.Nu. 1079
;ἁ. ἐν κακοῖσι S. Ant. 496
.2 freq. as law-term, to be convicted and condemned,λιποταξίου γραφὴν ἡλωκέναι D.21.105
, cf. Antipho 2.2.9, 2.3.6; ἁ.μιᾷ ψήφῳ And.4.9
:—c. gen. criminis, ἁλῶναι ψευδομαρτυριῶν, ἀστρατείας, ἀσεβείας, etc. (sc. γραφήν), v. sub vocc.; ἁ. θανάτου to be convicted of a capital crime, Plu.2.552d; ἁλοῦσα δίκη conviction, Pl.Lg. 937d; of false evidence, ὁπόσων ἂν μαρτυρίαι ἁλῶσιν ibid.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἁλίσκομαι
-
2 αλισκομαι
(служит pass. к αἱρέω См. αιρεω; impf. ἡλισκόμην, fut. ἁλώσομαι, aor. ἥλων и ἑάλων, pf. ἥλωκα и ἑάλωκα, ppf. ἑαλῶκειν - ион. ἡλῶκειν; inf. aor. ἁλῶναι и ἁλῶμεναι - поздн. ἁλωθῆναι)1) попадать(ся), попадать в плен, быть захватываемым(χερσὴν ὑφ΄ ὑμετέρῃσιν ἁλοῦσα πόλις Hom.)
ἀψῖσι λίνου ἁλῶναι Hom. — попасться в силок;εἰς τοὺς πολεμίους ἁ. Plat. — попасть в плен к врагам;γράμματα πεμφθέντα ἑάλωσαν εἰς Ἀθήνας Xen. — посланное (в Лакедемон) письмо было перехвачено (и направлено) в Афины;ἥ σελήνη ὑπὸ τῆς σκιᾶς ἁλίσκεται Plut. — происходит затмение луны2) быть постигаемым, поражаемым(θανάτῳ ἁλῶναι Hom.)
μανίᾳ ἁλούς Soph. — охваченный безумием;τοῦ κάλλους τινὸς ἁλόντες Luc. — плененные чьей-л. красотой;ἔκ τινος ἁλοὺς ἀπάταις Soph. — ставший жертвой чьего-л. обмана;νοσήμασι ἁ. μανικοῖς Arst. — заболеть душевными недугами3) достигаться, быть обретаемым(χρήμασι Soph.; τέχνῃ Eur.)
4) гибнуть, погибатьἀνέρ ἁλωκώς Pind. — умерший5) быть уличаемым, пойманнымἁλῶναί τινος Plut. — быть изобличенным в чем-л.;
οὐ προδοῦσ΄ ἁλώσομαι Soph. — меня нельзя будет уличить в измене6) быть осуждаемымἁλῶναι θανάτου Plut. — быть приговоренным к смерти (ср. 2);
ψήφοις ἁπάσαις ἁ. Plut. — быть осужденным единогласно;ἁ. τινος и ἐπί τινι Plut. — быть осужденным за что-л.;ἥ ἁλοῦσα δίκη Plat. — решенное дело -
3 ἁλίσκομαι
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἁλίσκομαι
-
4 ἁλίσκομαι
ἁλίσκομαι, pass. zu αἱρέω u. συλλαμβάνω; impf. stets ἡλισκόμην; fut. ἁλώσομαι; aor. ἥλω Od. 22, 230, Her. 3, 15, att. ἑάλων, ἥλων Xen. An. 4, 5, 24 u. sonst, ἑάλων = ἑάλωσαν Babr. 31, 20; conj. ἁλῶ, ἁλώω Il. 11, 405 Od. 18, 265, ἁλώῃ Iliad. 9, 592. 14, 81, optat. ἁλοίην Iliad. 22, 253, ἁλοίη Iliad. 17, 506, ἁλῴη Od. 14, 183. 15, 300, inf. ἁλῶναι Iliad. 12, 172. 21, 281 Od. 5, 312. 24, 34, ἁλώμεναι Iliad. 21, 495, partic. ἁλοῦσα Iliad. 2, 374. 4, 291. 13, 816, ἁλόντε Iliad. 5, 487; perf. ἥλωκα, att. ἑάλωκα, Xen. gew. ἥλωκα, dor. ἅλωκα mit ᾰ Pind. P. 3, 57. – Hom. nur aor. – 1) gefangen, eingenommen, erobert werden; μή πως, ὡς ἀψῖσι λίνου ἁλόντε πανάγρου, ἀνδρἂσι δυσμενέεσσιν ἕλωρ καὶ κύρμα γέ-νησϑε Iliad. 5, 487, eine Taube entkommt dem Falken, οὐδ' ἄρα τῇ γε ἁλώμεναι αἴσιμον ἦεν Iliad. 21, 495; – πόλις χερσὶν ὑφ' ἡμετέρῃσιν ἁλοῦσά τε περϑομένη τε Il. 4, 291. 2, 374, ἀνϑρώποισι τῶν ἄστυ ἁλώῃ 9, 592; – ϑανάτῳ ἁλῶναι, umkommen, 21, 281; ἕλοιμί κεν ἤ κεν ἁλοίην, tödten od. getödtet werden, 22, 253, ἠὲ κατακτάμεν ἠὲ ἁλῶναι 12, 172, Ggstz φυγεῖν u. ϑάνατον φυγεῖν Od. 14, 183. 15, 300; – Pind. hat das praes. Ol. 8, 42 u. ἀνὴρ ἁλωκώς P. 3, 57. Bei Trag. meist im Krieg erobert werden, Aesch. ἑάλωκεν Ag. 30. sonst aor.; Soph. ἀπάταις El. 124, κακοῖσι Ant. 492, μανίᾳ Ai. 215; aber προδοῠσα Ant. 46 Ai. 1246 Eur. Andr. 190, φονεὺς ἁλώσομαι Soph. O. R. 526, κακός γ' ὢν εἰς φίλους ἁλίσκεται Med. 84 vgl. Hipp. 913 Iph. T. 1419 geht in die Bedtg 2) über. Prosa, Her. τεῖχος ἥλωκε 1, 83, ἡ ἀτραπὸς δι' ἣν ἥλωσαν οἱ ἁλόντες 7, 175; Thuc. u. Xen.; εἰς τοὺς πολεμίους ἁλίσκεσϑαι, sich von den Feinden gefangen nehmen lassen, Plat. Rep. V, 468 a; ἑάλωσαν εἰς Ἀϑήνας γράμματα Xen. Hell. 1, 1, 23; aber εἰς βρόχον, in einer Schlinge, Aesop.; ὑπ' ἔρωτος Plat. Conv. 184 a; ἔρωτι Xen. Cyr. 5, 1, 17; Luc. Deor. D. 6, 3; τοῦ κάλλους, von der Schönheit, Charid. 19; μειρακίου, κόρης, Sp., sich in Jemanden verlieben. – 2) gerichtlicher Ausdruck: ertappt, überführt werden, mit dem partic. schon Her. μὴ ψευδόμενος ὑπό σευ ἁλώσεται 7, 102 vgl. 197. 2, 174; Tragg. in den oben angeführten Stellen; ἐὰν ἁλίσκηται τῶν νόμων καταφρονῶν Plat. Legg. VI, 754 e; mit dem gen., in einem Proceß verurtheilt werden, κλοπῆς, des Diebstahls überführt und deswegen verurtheilt, Dem. 24, 103; τῆς κακώσεως ibd.; ψευδομαρτυρίων, δώρων Plut. Nic. 28, ἀργίας Sol. 17, προδοσίας Rom. 17; ἂν ἁλῷ ϑανάτου S. N. V. 7; τοῖς τῆς ἐνδείξεως δικαίοις ἑάλωκεν Dem. 25, 17; ἁλοὺς τὴν γραφήν Antiph. 2, β, 9, der γ, 6 ἁλῶναι dem ἀποφυγεῖν entgegeuf.; absol., ἁλοὺς μοιχός, ein überführter Ehebrecher, Ar. Nub. 1062; τῇ δίκῃ ἁλούς Plat. Legg. XII, 955 d; ἐπὶ κακοῖς ἔργοις ἁλούς Plut. Pericl. 22; ἁλοῦσα δίκη ein entschiedener Proceß Plat. Legg. XI, 937 d.
-
5 μείρομαι
μείρομαι, perf. ἔμμορα, bei Hom. u. Hes. nur in der 3. Pers. sing. ἔμμορε, welche Form Il. 1, 278 auch als aor. erkl. wird, ohne Grund, vgl. Il. 15, 189 Od. 5, 335. 11, 338; Hes. O. 349 Th. 414. 426; sp. D. haben aber danach gebildet ἐξέμμορον, Nic. Th. 791; ἔμμορες, Ap. Rh. 3, 4; – μεμόρηκα u. per F. pass. s. nachher; – als seinen Antheil empfangen, gew. mit der Nebenbdtg des Gebührenden, ἥμισυ μείρεο τιμῆς, empfange als deinen gebührenden Antheil die Hälfte der Ehre, Il. 9, 616; Sp. auch = durchs Loos vertheilen, nach dem Loose unter sich vertheilen, u. übh. theilen, τριπλόα μείρονται ἀροτήσιον ὥρην, Arat. 1053. – Dah. im perf. (durchs Loos) einer Sache theilhaft sein, οὔποϑ' ὁμοίης ἔμμοοε τιμῆς σκηπτοῦχος βασιλεύς, Il. 1, 278. Sp. D. auch mit dem accus., Ap. Rh. 3, 208. 4, 1749; Nic. Al. 488, der es auch wie τυγχάνω mit dem part. vrbdt, νόημα μεμόρηκε κακῇ ἐσφαλμένον ἄτῃ, Al. 213; in Beziehung auf die Vertheilung der Welt sagt Poseidon ἕκαστος δ' ἔμμορε τιμῆς, Il. 15, 189; Hesych. erkl. die dor. Form ἐμμόραντι durch τετεύχασι. – Das perf. pass. nur in der 3. Pers. sing. εἵμαρται, wie plusqpt. εἵμαρτο, u. im part. εἱμαρμένος, bes. im fem., es ist durch das Loos zugetheilt, durch das Schicksal bestimmt, νῦν δέ με λευγαλέῳ ϑανάτῳ εἵμαρτο ἁλῶναι, Il. 21, 281, wie Od. 24, 34, u. so mit folgdm acc. c. int., 5, 312; Hes. Th. 894; εἱμαρμένα δῶρα ϑεῶν, Theogn. 1027; vgl. Aesch. Ag. 887; u. τοιαῦτ' ἔφραζε πρὸς ϑεῶν εἱμαρμένα τῶν Ἡρακλείων ἐκτελευτᾶσϑαι πόνων, Soph. Tr. 168, das von den Göttern Bestimmte, von den Arbeiten des Herakles; bei Plat. steht in dor. Form γᾶς μεμόρακται πυρός τε, Tim. Locr. 95 a; gew. οὐχ εἵμαρται κακὸν κακῷ φίλον εἶναι Phaedr. 255 b, ἀνάγκη δὴ καὶ εἵμαρται ἢ ἀπολωλέναι Rep. VIII, 566 d; u. am häufigsten im partic., ἐπειδὴ δὲ καὶ τούτοις χρόνος ἦλϑεν εἱμαρμένος γενέσεως Prot. 320 d; ἤδη καὶ ἡ εἱμαρμένη ἡμέρα παρῆν 321 c; εἴπερ εἱμαρμένον εἴη ἀνϑρώποις στασιάσαι Menez. 243 e; καί τινας εἱμαρμένους χρόνους μείνασαι Phaed. 113 a; ἡ εἱμαρμένη, das Schicksal, Verhängniß, ὅταν ἡ εἱμ. καλῇ 115 a, κατὰ τὴν τῆς εἱμαρμένης τάξιν καὶ νόμον Legg. X, 904 c; ὅτι τὴν εἱμαρμένην οὐδ' ἂν εἷς ἐκφύγοι Gorg. 512 e, öfter; τὸν τῆς εἱμαρμένης καὶ τὸν αὐτόματον ϑάνατον περιμένει, Dem. 18, 205; einzeln bei Sp. Dazu adj. verb. εἱμαρτός, s. oben. – Sp. D. haben auch μέμορμαι, im part. μεμορμέναι Κῆρες, Diod. 8 (VII, 700); Lycophr. 430; Antp. Thess. 66 (VII, 286); πάρος ϑάνατόν γε μεμορμένον ἀμφικαλύψαι, Ap. Rh. 3, 1130; Alex. Aet. 5, 38; E. M. 312, 46, wie Schol. Il. 10, 67, erwähnen den äol. int. μέμορϑαι, wie Phot. erkl. μέμορται durch μεμοίραται. Auch μεμορημένος, Antp. Th. 66 (VII, 286); μεμόρηται, c. partic., Ap. Rh. 1, 646. 973; πυρὸς μεμορημένος αὐγαῖς, ausgesetzt, Nic. Al. 229. – Bei Hesych. steht noch die Glosse ἔμορτεν, ἰσήμορτεν, ἀπέϑανεν. – Bei Arat. 655 ist μειρομένη γονάτων = ἀμειρομένη, getrennt von, beraubt. – Bei Nic. Ther. 402 ist μείρομαί τινος = ἱμείρομαι.
-
6 ἐξ-εναρίζω
ἐξ-εναρίζω, = ἐναρίζω, eigentlich nur = dem im Kampfe getödteten Feinde die Rüstung abnehmen, sodann katachrestisch (allgemeiner) = tödten. In eigentlicher Bedeutung z. B. Iliad. 6, 417 κατὰ δ' ἔκτανεν Ἠετίωνα, οὐδέ μιν ἐξενάριξε, ἀλλ' ἄρα μιν κατέκηε σὺν ἔντεσι; katachrestisch z. B. Iliad. 21, 280 ὥς μ' ὄφελ' Ἕκτωρ κτεῖναι, – τῷ κ' ἀγαϑὸς μὲν ἔπεφν', ἀγαϑὸν δέ κεν ἐξενάριξεν· νῦν δέ με λευγαλέῳ ϑανάτῳ εἵμαρτο ἁλῶναι. Vgl. ἐναρίζω und Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 145. Auch τεύχεα ἐξεναρίζειν, Iliad. 13, 619. In der Odyssee erscheint das Wort 11, 273. 22, 264. – Hes. Th. 289; sp. D., wie Lycophr. 50.
-
7 λευγαλέος
1 of persons, in sad or sorry plight, wretched,πτωχῷ λ. ἐναλίγκιον Od.16.273
;λ. ἐσόμεσθα 2.61
. Adv. - έως, χωρεῖν to go in ill plight, Il.13.723.II of conditions, etc., sore, baneful, νῦν δέ με λ. θανάτῳ εἵμαρτο ἁλῶναι, i.e. by drowning, 21.281, cf. Od.15.359; κήδεσιν.. λευγαλέοισι ib. 399;ἄλγεσι λ. 20.203
;πολέμοιο μεθήσετε λ. Il.13.97
;ἐν δαῒ λ. 14.387
;φρεσὶ λ. πιθήσας 9.119
;λ. ἐπέεσσιν 20.109
;ἤθεα λ. Hes.Op. 525
; ποινή ib. 754;κόρος Thgn.1174
;ἀνῖαι A.R.1.295
; .2 rarely of material objects, λ. χιτών sorry tunic, Philet. 17.3 λευγαλέα· διάβροχος, Phot., cf. EM561.28 (prob. an error due to misunderstanding of S.Fr. 785).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > λευγαλέος
-
8 μείρομαι
Aμείρεο Il.9.616
; elsewh. in Hom. and Hes. only [ per.] 3sg. ἔμμορε (which is prob. [tense] aor. (v. infr. II) and was so understood by later [dialect] Ep. Poets, who have [ per.] 2sg.ἔμμορες A.R.3.4
; [ per.] 3pl. ἔμμορον cited by EM335.24,ἐξ-έμμορον Nic.Th. 791
: but [tense] pf. [ per.] 3pl.ἐμμόραντι· τετεύχασι Hsch.
); we also have (as if from μορέω) [tense] fut.μορήσω EM335.23
: [tense] pf. ; for pass. forms v. infr. III:— receive as one's portion, with collat. notion of its being one's due: c. acc., καὶ ἥμισυ μείρεο τιμῆς take half the honour as thy due, Il. l.c.; later, divide,ἀροτήσιον ὥρην τριπλόα μείρονται Arat. 1054
.II in form ἔμμορε ( ἔμμορες, etc.), obtain one's share of, c. gen.,οὔ ποθ' ὁμοίης ἔμμορε τιμῆς Il.1.278
;πάντα δέδασται, ἕκαστος δ' ἔμμορε τιμῆς 15.189
, cf. Od.11.338;θεῶν ἒξ ἔμμορε τιμῆς 5.335
; ; Fr.anon. 373: later c. acc., A.R.3.208, Nic.Al. 488.III [tense] pf. [voice] Pass. εἵμαρται, inf.εἱμάρθαι B.13.1
, App.BC2.4: impers., it is allotted, decreed by fate, l.c.: usu. c. acc. et inf., Pl.R. 566a, Phdr. 255b: freq. in [tense] plpf. εἵμαρτο it was decreed,νῦν δέ με λευγαλέῳ θανάτῳ εἵμαρτο ἁλῶναι Il.21.281
;ἐκ γὰρ τῆς εἵμαρτο.. τέκνα γενέσθαι Hes.Th. 894
;εἰ.. οὕτως εἵμαρτο πρᾶξαι D.18.195
, etc.: freq. also in part.,θεῶν εἱμαρμένα δῶρα Thgn.1033
;τὰ δ' ἄλλα.. σὺν θεοῖς εἱμαρμένα A.Ag. 913
; τοιαῦτα.. πρὸς θεῶν εἱμ. S.Tr. 169;χρόνος εἱμαρμένος Pl.Prt. 320d
, cf. Phd. 113a;εἴπερ εἱμαρμένον εἴη Id.Mx. 243e
; ἡ εἱμαρμένη (sc. μοῖρα) destiny, Id.Phd. 115a, Grg. 512e, D. 18.205, etc.: later formsμέμορται Phot.
, Suid.: inf. μέμορθαι [dialect] Aeol. acc. to Sch.Il.10.67, EM312.46: part. μεμορμένος, θάνατος, οἶκος, A.R.3.1130, Epigr.Gr.414.7 ([place name] Egypt);ἠρίον Alex.Aet.3.33
;πότμος Lyc.430
;κῆρες AP7.700
(Diod.);τὸ μ. Plu.Mar.39
, Agath.1.1 (v.l. μεμαρμένον): [dialect] Aeol. [full] ἐμμόρμενον Alc.Supp.14.7: [dialect] Dor. [full] ἐμβρᾰμένα (q.v.); [full] βεβρᾰμένων· εἱμαρμένων, Hsch.;μεμόρηται Man.6.13
;μεμορημένος AP7.466
(Leon.); but μεμορημένον in Nic.Al. 229 is from μορέω (q.v.); [dialect] Dor. [ per.] 3sg. μεμόρακται (as if from μοράζω) it receives a portion of, τινος Ti.Locr.95a.IV μείρομαι as [voice] Pass., to be divided from, τινος Arat.657.------------------------------------μείρομαι (B),A = ἱμείρομαι, c. gen., Nic.Th. 402, Inscr.Perg.203.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μείρομαι
См. также в других словарях:
μείρομαι — (I) (ΑM μείρομαι) 1. (στον παθ. παρακμ. και υπερσ. ως απρόσ.) εἵμαρται, εἵμαρτο είναι πεπρωμένο, είναι (ήταν) ορισμένο από τη μοίρα («νῡν δὲ με λευγαλέῳ θανάτῳ εἵμαρτο ἁλῶναι», Ομ. Ιλ.) 2. (το θηλ. μτχ. παθ. παρακμ. ως ουσ.) ἡ εἱμαρμένη η μοίρα,… … Dictionary of Greek